Az emberiség egyik legfontosabb eszköze mindig is a megfigyelés volt, amely lehetővé tette a túlélést és a fejlődést. Napjainkban ez a képesség egyre inkább háttérbe szorul, különösen a városi környezetben élők körében. A mai fiatalok bedugott füllel, fejre húzott kapucnival közlekednek, és néha azt sem veszik észre, hogy elüti őket a busz.

Az alapvető megfigyelési képességek hiánya egy sokkal befolyásolhatóbb társadalom kialakulásához vezet, ahol az emberek már az alapvető összefüggéseket sem értik a világ működésével kapcsolatban.

Azok, akiket példaképeimnek tekintek, mind szélsőségesen kiváló megfigyelők.

Használják fülüket, szemüket, tapintásukat és ízlelésüket, hogy minél többet tudjanak meg környezetükről.

Allan Savory a megfigyelési naplóit 60 évre visszamenőleg vezeti. Egy hajnalban, amikor kávéztunk, azt mondta: "Napok óta gondolkodom azon, hogy miért erodálódott annak a domboldal egy kis része, de nem tudok rájönni." Ez az ember minden ébren töltött percében figyel és gondolkodik:

• Miért van több madárének ebben a zónában?
• Mitől magasabb itt a pára?
• Miben különbözik itt a talaj, mint a domb túloldalán és hogyan alakult ki?
• Mi ez a növény, és miért nem volt ennyi belőle tavaly?
• Jó helyen van-e ez a fa, és mi történik körülötte?

Nem véletlen, hogy Allan fiatal korában katonai nyomolvasó volt és akár több hete elszökött fegyenceket talált meg az afrikai szavannákon.

Richard Perkins, ha láttad már dolgozni, az eszeveszett munkatempója mellett is időt szakít a megfigyelésre. Hajnalban jegyzetel és gondolkodik, napközben pedig folyamatosan figyeli környezetét.

Volt olyan domborzati forma a farmunkon, amelynek történetére két év alatt jöttem rá: 150 évvel korábban egy istálló volt belevésve, aminek anyagából kicsit arrébb egy vályogházat építettek. Egy permakultúrás tervező öt perc alatt rájött ugyanerre, és azt is elmondta, hogy hol és milyen irányba mozogtak az állatok. Ő egy jobb és tapasztaltabb megfigyelő volt.

Permakultúra első elve: Figyelj és lépj interakcióba

A permakultúra első elve is a megfigyelés fontosságára épül. Ez az elv azt jelenti, hogy először alaposan megfigyeljük a természetes rendszereket és folyamatokat, majd ezeket a megfigyeléseket felhasználva hozunk döntéseket és cselekszünk.

Ahogy ezek a képességek eltűnnek, úgy válik az egész emberi populáció egyre befolyásolhatóbbá. A megfigyelés nem csak a mezőgazdaságban, hanem az élet minden területén kulcsfontosságú.

Az emberiség jövője múlik azon, hogy képesek legyünk újra megfigyelni és érteni a világot magunk körül.